Két fogalmat kell tisztáznom magamban; szeretet és szerelem. Fél év alatt a lángoló, vak szerelem átsiklik kötődő szeretetté, ahol a megszokás is fontos szerepet játszik. Például, nehezen válsz meg régi szokásaidtól, hagyományaidtól, ha Karácsonykor mindig ajándékozol akkor sokáig követed ezt a szokást, még ha csak 8 éves is vagy, akkor is. Mert nem mindenki vesz vagy csinál ajándékot, hivatkozva arra hogy ő a gyerek vagy éppen az egész karácsonyt képmutatásnak tartja.
Visszatérve a szokásokhoz és a szeretethez; ha megszokod hogy a napjaid, heteid egy adott ritmusban telnek valakivel, akivel két naponta találkoztok, nehéz ettől a szokástól megválni, de mikor lesz az a határ amikor azt mondod; elég!? Amikor kilépsz a mindennapi dolgokból és új dolgok után vágyakozol. Vajon az emberek észreveszik-e, amikor már csak szeretik egymást és nem pedig szerelmesek? Vajon lehet 16-18 évesen fél év után is szerelmes valaki? És vajon az is jele a szerelemnek hogy a pár vagy a pár egyik tagja végtelenül önző, és így egyfajta ketrecbe zárja a másikat?
Szerelem? Első kérdés; mi a szerelem? Megmagyarázni biztos nem tudom, de vannak jelek, amelyek utalnak rá. "Az a nézés, tekintet", ahogy ilyenkor rád néznek, megnyugtató és biztonságot nyújtó érzés, amikor nem látsz mást, csak Őt. Elvakít és tudtod nélkül. Már a végén semmid nem marad rajta kívül, vagy legalábbis ezt érzed.
Elbizonytalanodtam abban, hogy az akivel fél évet együtt töltöttünk mit érez, és hogy én mit érzek.. ki iránt mit.
Néha jó lenne eltűnni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése